Az előző évben az Európai Unió területén működő vállalkozások teljes forgalmának már 17 százalékát adta az elektronikus csatornákon zajló értékesítés, szemben a 2008-as 12 százalékkal – derül ki az Eurostat frissen közzétett statisztikájából. Az Európai Bizottság luxemburgi székhelyű főigazgatósága szerint az e-kereskedelemben továbbra is a keresleti oldal dominál: a vállalatok 40 százaléka szokott online beszerzéseket intézni, azonban saját termékeit vagy szolgáltatásait mindössze 19 százalékuk értékesítette elektronikus úton. Érdekes, hogy amíg az uniós cégek 18 százaléka jegyzett belföldi e-kereskedelmi eladásokat, addig a többi uniós országba csak 8 százalékuk adott el bármit is elektronikus úton, az EU-n kívüli vásárlókkal pedig mindössze 5 százalékuk kötött üzletet.
Összességében a csehek és az írek bizonyultak az Európai Unió e-kereskedelmi úttörőinek: bár az online beszerzések és az online eladások arányát tekintve is az élmezőnyben voltak, az elektronikus értékesítések a két ország teljes kereskedelmi forgalmának rendre 30, illetve 37 százalékát adták, ami messze kiemelkedik a mezőnyből. Írországban egyébként a vállalkozások harmada utazik elektronikus értékesítésben, míg Ausztriában 68 százalékuk intézett elektronikus vásárlásokat, ami azonban az összes forgalom mindössze 16 százalékára volt elegendő.
A magyarok maguk között szeretnek boltolni
Tavaly a magyarországi cégek 31 százaléka vásárolt online, saját termékeit pedig 14 százalékuk kínálta elektronikus úton. Az e-kersekedelmi megoldásokon a teljes hazai kereskedelmi forgalom 20 százaléka szaladt keresztül, ami a többi uniós országgal összehasonlítva viszonylag magasnak számít. Szomszédaink közül például csak Szlovákia előz meg egyetlen százalékponttal, de ezt a mutatót tekintve Németország, Svédország vagy Hollandia is mögöttünk van.
A határokon kívüli értékesítések tekintetében már nem állunk ilyen jól. A statisztika alapján elmondható, hogy az e-kereskedelemmel foglalkozó cégek csak ritkán szolgálnak ki egyszerre bel- és külföldi ügyfeleket, utóbbiakból pedig amúgy is nagyon kevés van: az EU-ba a vállalkozások 5 százaléka, azon kívül pedig mindössze 2 százaléka értékesíti termékeit online csatornákon. Összehasonlításképpen: Lengyelországhoz vagy Romániához képest előrébb tartunk, de az éltanuló íreknél ugyanez a mutató 17, illetve 12 százalék.
A hazai vállalkozások valamivel több mint fele számolt be arról, hogy jellemzően külső, kisebb részben pedig belső erőforrások bevonásával saját webes megoldásokat fejleszt vagy támogat, ami uniós összehasonlításban szintén alacsonynak számít. Az Eurostat csupán Bulgáriában, Görögországban, Lettországban és Romániában jelez ennél kisebb arányokat. A finneknél és a dánoknál ez a megoszlás 86, illetve 82 százalékos, és a cseheknél is 77 százalék.
Az otthoni felhasználók lelkesebben költenek online
A 16 és 74 év közötti uniós polgároknak már több mint fele, 53 százaléka vásárolt az interneten, szemben a 2007-es 30 százalékkal – ez azt jelenti, hogy sikerült túlteljesíteni a 2015-re előzetesen kitűzött 50 százalékos EU-direktívát. Biztonsági vagy személyiségi jogi aggályokra az online vásárlást elutasítók negyede hivatkozott, a nagy többség egyszerűen csak jobban szereti, ha személyesen vásárolhatja meg a dolgokat. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokat igénybe vevők 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy semmilyen problémát nem tapasztalt az online vásárlások során: ez az Eurostat szerint magas szám, bár a magunk részéről a 30 százalékos elégedetlenséget sem tartjuk jelentéktelen aránynak.
A vizsgált populáció Nagy-Britanniában a legaktívabb, ahol ötből négy ember veszi igénybe az e-kereskedelmi csatornákat, ettől pedig nem sokkal maradnak el a skandináv országok, Belgium és Németország sem. Magyarország a maga 36 százalékával az alsó házat vezeti. Ez nem eufemisztikus megfogalmazás, mert a mezőny elég élesen tagolt: 40 és 60 százalék közözé mindössze nyolc ország esik, a többiek nagyjából egyenlő számban foglalják el a kétharmad fölötti és az egyharmad alatti szegmenst.
2026-ban a vállalkozások minden eddiginél több adatot generálnak és használnak. Az előrelátó vállalatok ezért újraértékelik a megközelítésüket: mi lenne, ha a tárolás, a biztonsági mentés és az együttműködés egyetlen rendszerben kezelhető lenne?
Projektek O-gyűrűje. Mit tanulhat egy projektvezető a Challenger tragédiájából?