Közel száz vállalat körében vizsgálta az AAM Consulting az agilis projektmenedzsment helyzetét. A válaszadók többsége (85 százalék) használja a módszertant, de alkalmazása csupán három évre nyúlik vissza – írja a tanácsadó cég a kutatásról készített összefoglalójában.

Az IT-cégek járnak az élen

Talán nem meglepő, hogy az agilis projektmenedzsment alkalmazásában az IT-cégek állnak a legjobban. A módszert alkalmazók körében többsége (62 százalék) ebből a szektorból kerül ki. Érdekes, hogy milyen indíttatásból fordulnak a cégek ehhez a módszertanhoz. Első helyen a magasabb minőség iránti igény (58 százalék) szerepel. Ehhez képest elenyésző a vezetői elvárás (23 százalék) és a külső hatás (13 százalék).

Ugyanakkor a válaszadók elenyésző számban magyarázták a módszertan alkalmazását azzal, hogy a klasszikus módszertannal gyakoriak voltak a sikertelen projektek vagy legalább a költségtúllépések. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy a válaszadóknak csupán 20 tudta megnevezni az agilis módszertan legfőbb előnyét, azt, hogy már a projekt korai szakaszában realizálhatók bizonyos eredmények és megtérülés.

Bár a megkérdezettek körében az agilis projektek jellemzően több szervezeti egységet is érintenek, amihez – az összefoglaló megfogalmazása szerint „keresztfunkcionális erőforrás-gazdálkodás és szervezeti rugalmasság szükséges”, a projektek nagy többségének (79 százalék) mérete kicsi, a résztvevők száma 25 fő alatt marad.

Visszaköszön a klasszikus módszertan

A cégek többsége (77 százalék) azt is felismerte, hogy az agilis módszertan speciális szaktudást igényel, azaz alkalmaznak is ilyen szakembert, de csak a válaszadók 35 százaléka mondta azt, hogy a minősítéssel rendelkező szakértő dolgozik az ilyen projekteken.

Az időtartam szempontjából a 3-12 hónapos projektek vannak többségben (61 százalék), de egy évnél hosszabbak is szép számmal vannak (28 százalék). Mindössze a projektek 11 százaléka fér bele két hétbe.

Jól jellemzi a klasszikus módszertan mély gyökereit az, hogy milyen szerepeket definiálnak a felelősök egy agilis projektben. Majdnem mindegyikben van fejlesztő (95 százalék), product owner (92 százalék) és tesztelő (87 százalék), melyek a klasszikus projektmenedzsmentben kialakult szerepeket tükrözik. Még viszonylag gyakori a scrum master (72 százalék), ám solution architect szerepkört csak a projektek 47 százalékában határoznak meg, míg például agilis coach csak 22 százalékban szerepel.

Feltűnő – és eleve sok problémát rejt magában az –, hogy mindössze a projektek 28 százalékában része a csapatnak az ún. business analyst. Pedig, mint azt az AAM kutatói írták, bizonyos agilis projektekben a az üzleti elemzők döntően tudják befolyásolni a projekt sikerességét. Olyan "generalitások" ők – fogalmaz a tanulmány –, akik átlátják, értik az üzleti folyamatok működését, és képesek ellátni magasabb szinten is az elemzési, kommunikációs és dokumentációs feladatokat.

Az agilis projekt sem garancia a sikerre

A kutatás szerint csupán az agilis projektek 3 százalékban van probléma az idő- vagy költségkeret túllépése. Ugyanakkor a projekt terjedelme általában elég rugalmasan változik a projekt során (a témával kapcsolatban érdemes elolvasni Derric&Harry korábbi írását).

A sikertelen agilis projektek többségének hátterében a megkérdezettek szerint elsősorban az áll, hogy nem sikerült pontosan definiálni az üzleti igényt az iterációs cikluson belül.

Ha sikeres is a projekt, gyakori kritika a kutatásban részt vevő vállalatoknál, hogy gyenge az agilis projektek dokumentáltsága.