Egyre több hazai vállalat ismeri fel, hogy a dolgok internete (Internet of Things – IoT) a jövő nagy trendje, és nagy mértékben átalakítja az üzleti folyamatokat – állapították meg egy a T-Systems megbízásából a témáról készített kutatás készítői. A kutatásban a T-Systems ügyfélkörébe tartozó nagyvállalatokat kérdezték meg.

A válaszadók közel egyharmada tudja, hogy vállalata IoT-megoldást használ, de nekik nem a megnevezés, hanem az adott funkcionalitás számít. Valójában szinten minden vállalatnál vannak tűzvédelmi, vagyonbiztonsági eszközök, beléptető rendszerek, melyek lényegében klasszikus m2m (machine-to-machine) megoldások. Magasabb szintre akkor lépnek, amikor a gyárak belső logisztikáját, termelési folyamatát – az alapanyagtól, a késztermék raktározásáig – követik nyomon szenzorokkal, melyek jelzik a gyártás közbeni problémákat vagy a nem hatékony működéseket. De nem csak a gyártó cégek használják a technológiát. Nehéz lenne olyan területet mondani, ahol ne adna lehetőséget az IoT új üzleti modellek kialakítására vagy legalább az ügyfélélmény növelésére, gondoljunk csak a viselkedésalapú biztosításra.

A füstjelektől az okos mérőkig

"Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az IoT szinte egyidős az emberiséggel, csak mostanra sikerült neki hangzatos nevet adni" – mondja Seres Tamás, a T-Systems Magyarország szenior innovációs és üzletfejlesztési szakértője, akivel a téma fejlődéstörténetét is körbejártuk.

Seres Tamás
szenior innovációs és üzletfejlesztési szakértő, T-Systems

"Az IoT ugyanis alapjában véve az emberi és üzleti igényekről szól, arról, hogyan tudja mindkét fél a maga létét, működését könnyebbé tenni. Igaz, évszázadokkal korábban még nem volt internet, de már régen is érzékeltek, kommunikáltak, illetve keresték egymással a kapcsolatot az emberek, még ha ahhoz füstjelekre is volt szükség. A mai digitális térben minden porcikánk tud kommunikálni egy másik eszközzel. Vegyük csak a mobiltelefont, ha az velem van, akkor én már egy hálózatba kötött ember vagyok. Ugyanezt a képességet bármilyen eszköznek is oda tudjuk adni, hogy 'connected' legyen. Az ily módon áramló adatokból viszont csak akkor lesz igazi érték, ha azt képesek vagyunk valami logikába kapcsolni" – mondta Seres.

Az automatizálásban mindenképpen a hasznosságot kell látni, és ezt kell megértetni a társadalommal, nem úgy, mint az első ipari forradalom idején, amikor az emberek féltve az addig kézzel végzett munkájukat inkább lerombolták a gépeket. Ismerjük el, az emberek többsége nem szereti a monoton dolgokat, ezeket mindenképpen érdemes automatizálni, a monotónia ellen a szenzor biztos nem fog tiltakozni. Régebben is voltak szenzorok, de akkor azokhoz még nem volt elérhető olcsó kommunikáció és digitalizáció, így elegendő kereslet híján gyártásuk kis szériában nagyon költséges volt, és üzemeltethetésük is sokba került, így nem sok vállalkozás engedhette meg magának, hogy használja.

Ma viszont már tömeges, olcsó technológiának számítanak, kiváltható velük az élőmunka, de nem (csak) ez a lényeg, hanem az, hogy az új megoldásra milyen valódi üzletet lehet ráépíteni. Segíti a technológia fejlődését az is, hogy a gépek számítási képességei hatványozódtak, a számítási kapacitást akár felhőből is igénybe lehet venni minimális beruházással.

Kényelem és hatékonyság

Seres Tamás egyébként a privát életében is alkalmazza a dolgok internetét: otthonában IoT alapon működnek a redőnyök és nyílnak-záródnak az ablakok. Budapesten például vannak publikus időjárás állomások, az azokban lévő szenzorok adataihoz magánemberként is hozzá lehet férni. Az IoT-val vezérelt nyíilászárókhoz és redőnyökhöz például elegendő az aktuális fényviszonyokat, fényteljesítményt figyelni, hogy jelentősen lehessen befolyásolni a lakás helyiségeinek a hőviszonyait. Tehát itt az IoT nem pusztán  a kényelmet szolgálja, hanem energiát takarít meg azzal, hogy jóval ritkábban kell működtetni az energiafaló klímaberendezést.

Igaz ez az üzleti szférára is. Minél nagyobb a verseny, annál nagyobb a késztetés a hatékonyság növelésre, a tartalékok feltárására. "Nem véletlen, hogy 'IoT-zálásban' a nagy technológiai igényű nagyvállalatok járnak az élen. Ilyenek például az autógyárak, ahol nagyon jó termékeket nagyon hatékonyan kell előállítani, lehetőleg robotizált gyártósoron, mivel nagyon erős a verseny. Azok a folyamatok ugyanis, amelyeket gépek végeznek el, megbízhatóbbak, mint az emberi közreműködéssel elvégzettek" – hangsúlyozza Seres. Az ipar 4.0 világképet nézve maga a gyártás a piacvezető gyárakban helyi szinten már hiper módon automatizált, a következő lépcsőben a gyárakat kell egymással összekötni, a beszállítókat kell összehangolni, hogy minden alkatrész időben és megfelelő minőségben álljon rendelkezésre, illetve, hogy az igény módosításakor a rendszer kellően rugalmas legyen.

A vásárolt és a saját tudás egyensúlya

"A T-Systems a hazai IoT-piac meghatározó szereplője akar lenni, de nem mindegy, hogy milyen területen" – mondja vállalata stratégiájáról a szakértő. Ha az IoT értékláncot nézzük, látható, hogy egyes pontjainak eltérő az értékteremtő képessége. Fontos, hogy egy adott cég felismerje, melyikben találja meg a maga hatékonyan működtethető tevékenységét.

"A szenzorokat, átjárókat érdemes készen megvenni. Ezen a piacon már most nagy a verseny, a realizálható haszon pedig kicsi. A kommunikációs réteg esetünkben adott az anyavállalatunk, a Magyar Telekom révén. Számunkra az efölötti rétegek igazán érdekesek, a szenzorokból származó adatok tárolása, azok feldolgozása és az üzleti logika kialakítása big data és BI megoldásokkal, valamint az eredmények megjelenítése és intergálása a vállalati és a termelésirányító rendszerekben. Ezeken jelennek meg a vertikális alkalmazások is, ami nemcsak azért fontos a T-Systemsnek, mert több pénzt hoz, hanem mert a feladat megoldásakor transzformációs partnerként már egy termelési vezetővel állunk kapcsolatban" – mondja Seres.

Projektjeikben mintegy 20 százalék a saját fejlesztés, a többi vásárolt tudás és eszköz, így volt ez a két nagy nyilvánosságot kapott IoT megoldásuknál, a Bubinál és a BKK-s Futárnál is. Mindkettőnél fontos volt, hogy a rendszerintegráció és informatikai fejlesztés mellett a komplett integrációt is vállalták, azaz például a betonozást éppúgy, mint a kerékpárok összeszerelését. "Nem véletlen, hogy a Bubi rendszere nem egy önkormányzati projektként valósult meg. Egy ilyen projekt lebonyolításához ugyanis annyiféle speciális tudás kell, aminek a megszerzése a témához nem értőknek nagyon sok időbe és pénzbe tellene."