A Philips kínai gyárában egyelőre több száz kétkezi munkás szereli össze az elektronikai eszközöket. A gyártó hollandiai üzemében ugyanezt a munkát 128 robotkar végzi, amelyekkel akár egy iPhone-t is össze lehet szerelni.
A robotika sok területen elfoglalhatja a hagyományos gyártóterületeket, és átalakíthatja az olyan nagy cégek gyártási struktúráját is, mint például az Apple, amelynek termékeit Távol-Keleten alacsony képzettségű munkavállalók szerelik össze. Számos szakértő szerint a Philips holland üzemében alkalmazott gyártási technológia előbb-utóbb teret nyerhet az Apple-nél is. Miközben a Foxconn – amely többek között az iPhone-okat is gyártja – egyre-másra építi új üzemeit, és vesz fel ezerszámra újabb munkavállalókat, a Philips azt tervezi, hogy néhány éven belül több mint egymillió robotot állít a kínai gyártósorai mellé.
Bár a Foxconn egyelőre nem ebbe az irányba halad, a cég elnöke,
Terry Gou nyilatkozataiban támogatta a robotok növekvő használatát, amivel ezzel nyilvánvalóan csökkenthetők a gyártásban fellépő esetleges fennakadások, például a munkabeszüntetések negatív hatásai. (Legutóbb a Foxconn-nál például a hónap elején voltak jelentősebb munkabeszüntetések, melyek miatt több gyártósor is leállt.)
A robotika alaptörvényei ■ A működési költségek kényszerű csökkentése és a robotika előretörése persze nem csak technikai kérdés: közgazdasági és társadalmi hatásai egyelőre nehezen megjósolhatók, hiszen számolni kell rengeteg munkahely megszűnésével. A cégek számára persze a gazdaságosság az elsődleges szempont. „Hogy mikor veszi át a láncfűrész a bivalyerejű favágók helyét? A termelési árat tekintve mindig létezik egy kritikus pont, és mi most nagyon közel vagyunk ehhez” – idézi az MTI-cikk
Mike Dennisont, a Flextronics vezetőjét.
A robotokkal történő automatizálás nemcsak a gyártásban figyelhető meg, vannak már példák raktározási és kereskedelmi és orvosi területeken is.
Mi lesz a dolgozókkal? ■ Sokan azzal érvelnek a robotika mellett, hogy bár egyes fizikai dolgozói munkahelyek megszűnnek, azok helyett a hatékonyabb gyártás révén kvalifikáltabb munkaerő iránt megugrik a kereslet, mert a robotokkal dolgozó összeszerelő sorokhoz is kell tervezés, szakértő kell a működtetéshez, a szervizeléshez és így tovább. És persze a robotikával foglalkozó cégek is teremtenek munkahelyeket – bár nyilvánvalóan közel sem tudnak felszívni annyi embert, ahány az általuk piacra dobott robotok következtében elveszíti állását.
7 milliárd eurót
költött az EU hét év alatt a robotika kutatásának támogatására.
Egyelőre fontosabb az üzlet ■ Mindazonáltal a robotika gazdasági szempontból stratégiai fontosságúvá kezd válni. A 2007-2013-as időszakra a kutatási keretprogramra betervezett
53 milliárd euróból 7 milliárdot szántak a robotikára. Idén szeptember 18-án az Európai Bizottság ezt megfejelte azzal, hogy kialakított egy olyan olyan
köz- és magánszféra közötti partnerséget (PPP), amelynek célja, hogy hozzásegítse „az európai vállalatokat ahhoz, hogy nagyobb szelethez jussanak a robotika éves szinten 15,5 milliárd EUR-ra becsült globális piacából”. Ugyanakkor a Philips vezérigazgatója, Frans van Houten úgy látja, hogy hamarosan a kínaiak is elmozdulnak ebbe az irányba, azaz robotokat fognak gyártani és alkalmazni.
Egy biztos: ma már a robotika informatika háttere – többek között a vezérlő szoftverek és a képfeldolgozási rendszerek kifinomultsága – ma már olyan szintre ért, a költségeket is figyelembe véve, hogy átlagos körülmények között is használható, viszonylag olcsón összerakható rendszerek lehet felépíteni. Jól jelzi a háttér „hétköznapivá” válását a Microsoft Kinectjének mozgásérzékelő technológiája.