Miért jó függetlennek lenni a hardverbizniszben? A válasz magában a kifejezésben bújik meg: ha egy gyártó saját fejlesztéssel, saját szakembergárdával és saját ellátási lánccal rendelkezik, teljesen máshogy éli át a piaci trendek változását vagy épp az általános buktatókat is. A Kingston Technology ráadásul egy különleges, emberi szemléletmóddal, ezáltal pedig lojális szakembergárdával dolgozik a kezdetek óta, amely erős bázist jelent a töretlen fejlődéshez.

John Tu, a vállalat alapítója és elnöke nemrég hazánkba látogatott, és a Bitportnak exkluzív interjút adott. A leggazdagabb amerikaiak közé sorolt üzletember közvetlenül, szerényen és kedélyesen válaszolt kérdéseinkre.

■ A Kingston Technology történetét egy korábbi céggel kell kezdenünk, amely szó szerint egy garázsban indult...

- Németországban végeztem el az egyetemet, és az Egyesült Államokba először rokonlátogatásra érkeztem. Nagyon megtetszett az ottani életstílus és a jóval szélesebb körű lehetőségek is, így elhatároztam, hogy ott szeretnék valamiféle karriert elkezdeni. A Kingston elődje a kezdeti időkben még cégnek sem volt nevezhető. Egy utcai kosárlabda-pályán találkoztunk David Sunnal, későbbi alapító-társammal: akkoriban még nem voltak PC-k, csak annyi látszott, hogy a számítógépek határozzák meg a jövőt.

David saját fejlesztésű memória-egységeket tervezett, és elhatároztuk, hogy ezzel fogunk foglalkozni: mindezt úgy, hogy alaptőkénk sem volt, és igazi üzleti tervezést sem végeztünk, csak belevágtunk anélkül, hogy tudtuk volna, kinek is akarjuk eladni a termékünket.

1982-ben David otthon megtervezte az első chip prototípusát, de mivel neki akkoriban normál munkahelye volt, én kaptam az értékesítés feladatkörét. Egy újságban hirdettük meg, mit tudunk szállítani, és csodák csodája, napokon belül csörögni kezdett a telefon. Kiderült, hogy egy hihetetlenül fejlődő üzletágba nyúltunk bele, ahol óriási kereseti piac volt, a vevők csupán annyit akartak tudni, tényleg értünk-e a dologhoz. Ekkor nagy levegőt vettem, és megígértem az illetőnek, hogy a "fejlesztési osztály vezetője" visszahívja: természetesen ez Davidet jelentette, én pedig a "kereskedelmi igazgató" titulust használtam, de persze legfeljebb csak magunkat igazgathattuk, senki más nem állt mögöttünk. Mindenesetre az ötlet bevált, és hamarosan DEC rendszerekhez szállítottunk memória-modulokat.


■ A Kingston létrejöttéhez azonban egy gyors döntés, majd pedig egy irtózatos méretű tőzsdei balszerencse vezetett, hogy is történt mindez?

- Pár éven belül akkora keresletet kellett kielégítenünk, hogy Camintonn Corporation néven egy valódi céget alapítottunk, de 1986-ra úgy éreztük, túlnőtt rajtunk a dolog. El lehet képzelni, hogy pár év alatt egy szűkölködő, garázsban dolgozó duóból egy évi kilencmillió dollár forgalmú vállalat épült fel: gyors volt nekünk a tempó, ezért amikor az AST Research megkeresett minket azzal, hogy milliókért megvásárolná a cégünket, fiatal hévvel belementünk a dologba.

Itt azonban el kellett gondolkoznunk: hoppá, most hogyan tovább? Egyáltalán nem voltak pénzügyi tapasztalataink, ezért elfogadtuk egy ismerősünk ajánlatát, aki tőzsdézni kezdett a vagyonunkkal. Semmi gond nem lett volna, ha mindez nem esik egybe a nemzetközi pénzvilág egyik legemlékezetesebb dátumával, az 1987 október 19-i Fekete Hétfővel. Az egyik nap még millióink voltak, a következőn pedig azzal hívott az ismerősünk: fiúk, nem tehetek róla, de minden pénzetek elúszott, sőt az a helyzet, hogy még ti tartoztok, ráadásul óriási összegekkel.

Pár ezer dollárunk maradhatott összesen, és a teljes eladósodás fenyegetett mindkettőnket: egyszerűen nem tehettünk mást, és előre menekültünk. Megbeszéltük, hogy hasonlóan kell gondolkodnunk, mint az első közös vállalkozás kezdetekor: David tervez valamit, én pedig eladom. Időközben viszont megváltozott a piac, a PC lett az új divat, és egyben egy olyan hatalmas piacot nyitott meg az alkatrészek terén, ahová pont jó időzítéssel férhettünk be.

■ Milyen termékekkel indult az új vállalat?

- Volt egy barátunk, aki akkoriban PC-k összeszerelésével foglalkozott. Hozzá vittük el az első új termékünk prototípusát tesztelni, ő pedig másnap azzal hívott fel, hogy a modul - konkrétan egy SIMM memóriabővítés - tökéletesen működik, mennyiért adnánk el neki? Amikor mondtunk neki egy általunk számított árat, először hitetlenkedett, hiszen - mint később kiderült - a nagy gyártók árainak töredékéért kínáltuk a saját megoldásunkat. Kapásból több ezres nagyságrendű szállítmányt rendelt, ekkor pedig mi kezdtünk hüledezni, hiszen nem volt sem gyárunk, sem eszközparkunk a sorozatgyártáshoz. Ezért végül abban maradtunk, hogy az ő üzemében gyártatjuk le az első készletet, ráadásul nem kértünk érte pénzt, csak kölcsönt a további fejlesztésekhez.

Innentől újra elérkezett a kérdés: kinek fogjuk eladni a termékeinket? Ez már egy teljesen új piac volt, új szereplőkkel. Egy ismerősünk Apple gépeket árult, és amikor megmutattuk neki a modulunkat, elcsodálkozott: a gépbe tökéletesen illeszkedő alkatrészt nyolcvan százalékkal olcsóbban kínáltuk az Apple saját memóriáinál. Ráadásul akkoriban irtózatos hiány volt a PC-alkatrészekből, a nagy gyártók 6-8 hétre szállítottak ilyesmit, mi pedig pár nap alatt legyártottuk a kért darabszámot. Így meglett az első vevőnk, akit egyre több követett, amikor meghallották, hogy az eredetivel megegyező minőségű alkatrészt ötödáron kapják meg, ráadásul jóval hamarabb.


■ Mégis hogyan sikerült a durva tőzsdei bukás után finanszírozni az új cég indulását?

A Kingston Technology egészen pontosan négyezer dollárból alakult, ennyi volt a megmaradt pénzünk. Innentől viszont a szerencse és az emberek jósága segítette a fejlődést. A kis gyártóüzemben készpénzzel fizettünk az elkészült modulokért, amelyeket szintén készpénzért adtunk el. A nyereséget viszont teljes egészében beforgattuk a gyártásba, így egyre több modult tudtunk gyártatni, és egy idő után lehetőséget kaptunk 60 napos fizetésre. Így még kedvezőbbé vált a cash-flow, és képesek voltunk nagyon gyorsan növekedni.

■ A Kingston nem csak indulását tekintve különleges, azóta is teljesen egyedi szemléletmód szerint működik, például a dolgozók "kezelése" terén. Köztudott, hogy előszeretettel alkalmaznak bevándorlókat, például mexikóiakat vagy távol-keletieket, akik kiemelkedő körülmények mellett, átlag feletti fizetéssel dolgoznak.

- Azt hiszem, ehhez édesanyám elbeszélései adták a legtöbb inspirációt. Gyerekkorában folyamatos nélkülözésben élt, ugyanis az ő anyja még egy kínai férfi sokadik felesége volt, azonban amikor törvény született az egynejűségről, a gyermekével együtt utcára került. Lenézett, megtűrt személy lett, aki sosem tudhatta, honnan lesz ennivalójuk aznapra. Anyám gyakran tanított arra, hogy saját helyzetünktől függetlenül képzeljük mindig magunkat mások helyébe, gondoljuk át, mit érezhetnek, mire van szükségük. De sokat adott az az "élmény" is, amit Daviddel a tőzsdei bukás során átéltünk.

A dolgozóink mindegyike szakértelmének megfelelő fizetést kap, de emellett közvetlenül részesülnek a vállalat sikeréből is, hiszen minden negyedévben elosztjuk közöttük a nyereség egy részét bónuszként. Az efféle megoldások közül talán az kapta a legnagyobb nyilvánosságot, amikor 1996-ban rövid időre eladták a vállalat többségi tulajdonát a japán SoftBank Corporationnek: egy riporter megkérdezte, mit kezdünk a megszerzett összeggel, amire én gyorsan azt válaszoltam, hogy százmillió dollárt szétosztok az alkalmazottak között. Másnap megjelent a hír a lapokban, de persze senki nem hitte el, hogy valóban meglépünk egy ilyen szintű bónuszt: erre napokon belül rácáfoltunk, amikor valóban minden dolgozónk megkapta a százmillióból ráeső részt.

■ A memóriagyártás során mennyire kifizetődő függetlennek lenni?

- Nagyon sok előnyét látjuk annak, hogy gyakorlatilag bármilyen minőségi szerver- vagy PC-gyártó termékeivel kompatibilis, azokkal megegyező teljesítményű alkatrészeket gyártunk. Mivel a minőségi követelmények nálunk kifejezetten szigorúak, a vevők biztosak lehetnek abban, hogy ha egy szerverbe nem a hardvergyártó memóriamoduljait teszik, hanem Kingston alkatrészeket, az eredetivel megegyező színvonalú teljesítményt kapnak, minden bizonnyal jobb árszinten.

Másrészt fontos az is, hogy a gyártók közötti kereskedelem is sokat számít a forgalmunkban. Hogy érthetővé tegyem a folyamatot, leginkább a rizstermesztéshez hasonlítanám: a memóriamodulok legyártása ma már egy hosszadalmas folyamat, több hónap alatt lesznek az alkatrészekből memóriachipeket tartalmazó ostyák, majd kész termékek. Ugyanúgy, ha elvetem a rizst, addig nem tudok mást vetni a helyére, míg le nem aratom. A legnagyobb hardvergyártók is így vannak ezzel, és bizony gyakran változik úgy a piac, hogy kifogynak a készletekből: ilyenkor a Kingston OEM formában szállít nekik saját készletéből.


■ A PC-piac is jelentősen változik, minden egyre gyorsabbá válik, és teljesen új eszközök is megjelennek. Hogy változtatja meg ez a folyamat a Kingston stratégiáját?

A legtöbben memóriák, SSD-háttértárak, USB meghajtók gyártójaként ismernek minket, és ezek mindegyike tökéletesen alkalmas a mostani változások kezelésére. Egyre nagyobb a világon felhalmozott és használt adatmennyiség, ráadásul az emberek egyre mobilabb módon használják az informatikai eszközöket. Az adatokat pedig mozgatni kell az egyes helyszínek között. Épp ezért, ha egy notebook, tablet vagy épp okostelefon tárhelye nem elegendő, nagy kapacitású és gyors USB meghajtókat és merevlemezeket alkalmazhatnak a felhasználók, hogy erre mentsék az adatokat, és ezeken mozgassák őket.

A hagyományos memóriákkal kapcsolatban pedig szintén hatalmas fellendülést jelent a mobil eszközök előretörése, hiszen ezek nagy arányban támaszkodnak a felhőre, a cloud alapú rendszerekre és adatközpontokra. Ezekben épp ezért egyre nagyobb memóriakapacitás szükséges, és a tárolás terén is kezdik felismerni a cloud rendszerek üzemeltetői a hagyományos merevlemezeknél gyorsabb és strapabíróbb SSD meghajtók előnyeit.

■ Nemzetközi viszonylatban milyennek látja Magyarország illetve a régió szerepét?

Azt hiszem, mostanra minden olyan késleltető faktor eltűnt, ami Európa keleti felét korábban jellemezte. Gyakorlatilag megvan a nemzetközi szintű technológiai fejlettség és infrastruktúra, és az emberek tökéletesen tisztában vannak vele, mik az aktuális trendek. Pontosan ezért is látogattam most ide, szeretném pontosabban megismerni az itteni lehetőségeket. Ezen kívül egyre erősebb az igény arra is, hogy a jelenleg egész Európát ellátó londoni regionális központ mellett kifejezetten ezekben az országokban is legyen egy "kézzel fogható" jelenlétünk. Magyarországon és a környező országokban többek között ezzel kapcsolatos lehetőségek felmérése is a terveim között van.