Gyerekek bénulásos megbetegedéseinek hatását segít csökkenteni az a humanoid robot, melyet a georgiai Institute of Technology kutatói fejlesztettek. Ez egyben csattanós válasz egy korábbi felmérésre, amely mind a fizikoterapeutákat, azaz gyógytornászokat, mind pedig a rekreációs terapeutákat azok közé sorolták, akinek a foglalkozását a legkevésbé veszélyezteti a digitalizáció. (A digitalizáció veszélyeztette szakmákról itt írtunk, a nemzetközi tanulmányt pedig itt találják pdf formátumban.)

De jó ez nekünk? Valószínűleg igen. Először is azért, mert a betegnek, aki amúgy is mozgásképtelen, vagy legalábbis nehezen mozog, nem kell elutaznia a kezeléshez valamelyik egészségügyi intézménybe, és ráadásul olyan terapeutát kap, akit még egy hiszti sem tud kiborítani, nem lesz ideges, türelmetlen, és mindig tud tanácsot adni. A beteg állapota akkor javul a leggyorsabban, ha ezeket a kezeléseket nap mint nap megkapja, azaz a gyakorlatokat értő és megértő irányítás mellett végzi.

A probléma megoldása nem kézenfekvő

Még mielőtt valaki egyszerű játékra gondolna: egy ilyen robot megépítése egyáltalán nem kézenfekvő. Kombinálni kell a játékosságot, a kommunikációs képességet és a fizikai jegyeket, hogy a robot rá tudja venni a páciensét az együttműködésre, illetve arra, hogy elvégezze a szükséges feladatokat. Emellett kontrollálnia is kell, hogy a beteg jól hajtja-e végre a gyakorlatot, és ha nem, akkor korrigálnia is kell.

A kutatók a kísérleteikhez a Trossen Robotics kis humanoid robotját, a Darwint. Darwin már most is rengeteg mindenre képes (lásd a videót): megadja a feladatot, és képes is ellenőrizni, hogy páciense azt jól hajtja-e végre. Szükség esetén korrigál, biztat, megerősít – mint egy igazi gyógytornász.
 

(Forrás: MIT Technology Review)

Azt a kutatók nem állítják, hogy kis robot teljes mértékben kiválthatná a terapeutát – már csak mérete miatt sem alkalmas olyan fizikai beavatkozásra, amire egy ember igen. A mindennapi gyakorlásban, a napi rutin elvégzésében azonban rengeteget segíthet.

A legfontosabb a jó szoftver

A kísérletet vezető Ayanna Howard professzor szerint ahogy a robothardverek egyre olcsóbbak lesznek, úgy fognak megjelenni a hétköznapi élet legmeglepőbb területein. Ráadásul ma már egyre kevésbé hardverkérdés ez; sokkal fontosabb az algoritmus, amely működésre bírja. (Jelenleg a kísérlethez használt, mintegy 45 cm magas Darwin 12 ezer dollárba kerül, azaz olcsónak nem mondható. Persze ez viszonylagos, hiszen még ha duplájába kerülne, akkor is olcsóbb lenne, mint egy terapeuta éves bére.)

Howardék több területen is kísérleteznek intelligens robotok alkalmazásával. Például kutatják azt is, hogyan lehetne óvodában segítőként lehetne alkalmazni robotokat egyszerűbb feladatokra. (Japánban már használnak robotokat az idősgondozásban.)

Ha már meg is lenne a jó algoritmus, a képfeldolgozó rendszer és a hatékonyan működő mesterséges intelligencia, egy komoly kihívás még mindig lenne: meg kell érteni az ember és a robot interakciójának a dinamikáját. Az emberi cselekvés mozgatói ugyanis nagyon összetettek, ráadásul emberenként, sőt egy embernél is változnak a szituációtól függően. Ennek megértése azonban kulcsfontosságú ahhoz, hogy a hétköznapi életünkbe is bevonulhassanak a robotok.