A több párhuzamosan fenntartott hagyományos 2G-3G hálózat helyett országonként egy is elegendő lenne ahhoz, hogy kiszolgálja a dolgok internete (IoT) és a gép-gép közötti, azaz m2m kommunikáció igényeit, melyeket épp ezek a régi hálózatok szolgálhatnak ki – állítja az Analysys Mason tanácsadó cég egy elemzése. Ugyanis egyre kevesebb az olyan ügyfél, aki ezeket a régi technológiákat tartósan szeretnék használni. S szolgáltatók egy része a régebbi technológiájú hálózatok leállítását tervezi, miközben akár újabb üzletet is csinálhatnának belőle.

Sok még a 2G-s eszköz a piacon

Az m2m/IoT piac látványos fut fel, az egyik legnagyobb hajtóereje mostanság az autóipar, pontosabban a hálózatba kötött autók (connected car) szegmense. Az m2m-eszközök egy része már egy ideje a 2G hálózatokon működik. Ezt használják az okos mérők, a riasztó rendszerek, ahogy sok pénztárgépből is 2G-s SIM-kártyák továbbítják az adatokat. Ezek az eszközök meglehetősen hosszú életűek, akár évtizedekig is használják őket. Ezért is fontos, hogy gazdaságosan működjenek.

Szakértők szerint ezeknek az eszközöknek a hálózati háttértámogatása hosszabb távon a szolgáltatók összefogásával oldható meg a leggördülékenyebben. A kereskedelmi bankoknál például annak idején a hitelkártyák megjelenése kavarta fel a csekkes fizetés addigi állóvizét. A bankok azonban több mint 20 éve összefogtak, és központosították a csekkfeldolgozást.

Egységben a racionalitás és a hatékonyság

Hasonló helyzettel szembesülhetnek a mobilszolgáltatók is a 2G/3G-s hálózataiknál. A probléma egyik ésszerű megoldáa az lehetne, ha egységesítenék hagyományos hálózataikat. Ez azonban nem azonos a hálózatmegosztással, ott ugyanis azért áll össze több hálózati szolgáltató, hogy megspórolhassák párhuzamos hálózatbővítés költségeit.

Az egységesített hagyományos hálózatban ezzel szemben azoknak az operátoroknak érdemes gondolkodni, melyek 900 MHz-en régi technológiával szolgáltatnak, és még számos nagyvállalati ügyfelük van. Ezeknek a szolgáltatóknak ugyanis fontos, hogy mielőbb áttérjenek a 4G-re, de közben nem mondhatják fel egyoldalúan szerződéseiket azokkal az ügyfeleikkel, akik a hagyományos technológiát tartósan használnák.

Az Analysys Mason többféle lehetőséget is lát a megoldásra. Az egységesitett hálózatot például üzemeltetheti egy szolgáltató is, amely megosztja a többiekkel, akár a virtuális mobilszolgáltatókkal is. De az üzemeltetést átveheti egy a szolgáltatók által létrehozott "vegyesvállalat" vagy a piacban potenciált látó harmadik fél is. A harmadik fél bevonásának olyan előnye is van, hogy a hálózat értékesítéséből befolyó pénzt a 4G/5G-s hálózatok építésére lehetne fordítani.

Az egységesített hálózatot pénzügyi szempontból fent lehetne tartani költségmegosztás alapon – ez leginkább a "vegyesvállalati" üzemeltetésnél működne, de lehet profitorientált is.

Még akár 10 év is van bennük

Megkérdeztük a haza szolgáltatókat a tanulmány megállapításairól. Abban konszenzus van közöttük, hogy ma már elsősorban a 4G/4G+ technológia felfuttatására koncentrálnak. Már csak azért is, mert az IoT-s és m2m eszközök már ezt preferálják. A régi technológiák közül a 2G lehet a hosszabb életű, azt a technológiát ugyanis lényegében minden mobil eszköz támogatja. A 3G ellenben akár néhány éven belül kikophat, és akkor szolgáltatók lekapcsolhatják hálózatuknak ezt a részét. A 4G/4G+-nál pedig hálózatmegosztásban gondolkodnak. Erre itthon a Telenor és a Telekom összefogása a példa: a két szolgáltató tavaly óta a 4G/LTE 800-as blokkokat közösen használja, a hálózatfejlesztési feladatokat pedig megosztották egymás között területileg.

Hosszú távon az lenne a legjobb mind az operátoroknak, mind a felhasználóknak, ha csak a legkorszerűbb 4G, illetve a későbbiekben az 5G hálózatok maradnának fenn, mivel ezek a leghatékonyabbak a frekvenciahasználatot tekintve is – mondta Csaba Tamás, a Telenor senior műszaki stratégiai tanácsadója. Mivel a frekvencia korlátos erőforrás, így jó lenne, ha a régi technológia által elfoglalt spektrumokat is az új technológiák hasznosítanák.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, részben a már említett ügyféloldali igények miatt, részben azért, mert a 2G ma már  vitathatatlanul az egyik legolcsóbb hálózati technológia, többszörösen megkereste az árát annak, amibe a 90-es évek elején került a szolgáltatóknak. Emiatt ma is ésszerűek lehetnek akár új beruházások is, amikhez a legköltséghatékonyabb a 2G használata. Csaba Tamás szerint a 2G egyik legnagyobb korlátja a lassú adatátvitel, de ez jó néhány felhasználási területen, például az okos mérőknél nem akadály.

Már látni a 3G végét

A 3G-ről a 4G-re váltást viszonylag zökkenőmentesen lehet lebonyolítani, mert mindkettőnél azonos a frekvenciakiosztás. Ehhez már csak az kell, hogy az ügyfelek váltsanak, és cseréljék le telefonjukat olyanra, ami támogatja a 4G-t. Csaba Tamás a közel teljes cserét 2020-ra teszi. Akkor már a forgalom 99 százaléka is 4G-n fog menni, a többi eszköz kiszolgálására pedig tartalék technológiaként ott lesz a 2G. Ráadásul addigra olyan mértékben csökken az utóbbi frekvenciaigénye, hogy az is bőven elegendő lesz az összes operátornak, ami megmarad az átállásból. A 2G 2025-ig mindenképpen fennmarad, de a 3G-nek rövidebb életet jósol a szakember.

A Telenornál már gondolkodnak azon, hogy milyen hálózatváltási stratégia lenne optimális, de a folyamatok egy-két év múlva lesznek jobban láthatóak. Csaba Tamás egyébként úgy gondolja, hogy az Analysys Mason javasolta közös hálózat ellen szólhat a technológiai fejlődés. Pontosabban az, hogy a legújabb hálózati eszközök visszamenőlegesen is kompatibilisek lesznek a régebbi, így a 2G technológiával.