A nemzetközi, főleg a fejlett piacokon érzékelhető trend Magyarországot is elérte, azaz lassan telítődik a piac, alig akad olyan felhasználó, akinek még nincs okostelefonja, vagy ha nincs neki, akkor olyan, aki a drága megoldásokat keresi. Aki megengedheti magának, az már biztosan beszerezte magának az iPhone-Galaxy-HTC One tengelyen mozgó készülékek valamelyikét, a többség pedig folyamatosan keresi az olcsóbb megoldásokat.
Megpingelték Kínát
Ezt a jelenséget sok kereskedő lelkiismeret-furdalás nélkül kihasználja, ami a noname, kínai forrásokból származó eszközök berendeléséből, majd azok csábítóan alacsony áron történő árusításával végződik. Én is, a lapunk is sok megkeresést kapunk amiatt, hogy meg szabad-e venni ezeket a mobilokat, amire mi legtöbbször azt a választ adjuk, hogy tegyen még hozzá és keressen olyan telefont, amihez van hazai, teljes körű garancia, szerviz ellátottság, alkatrész utánpótlás, vagyis minden olyasmi, amit a vásárló az egyéb műszaki teremékek esetén alapvetőnek tart.
Klasszikus formák
Kiélezett, kemény harc folyik tehát ezen a területen is a vásárlókért, és ebbe a helyzet lépett be a PingDigital csapata, akik vállaltan kínai forrásból dolgoznak, de igyekeznek a legjobb mobilokat behozni, amelyeket aztán a fenti kritériumok mellett hoznak forgalomba. A mobilos kínálat jelenleg két márkából tevődik össze (ez hamarosan bővülni fog), ebből én önkényesen (bár a tanácsokat meghallgatva) a Doogee sorozat DG2014 Turbo készülékét választottam- remélhetőleg az írás végére az is kiderül, hogy miért.
Jó név, fél siker
Kezdjük az elnevezéssel: Doogee=dugi. Igen, ezen túl kell esni és elfogadni, hogy így kell ejteni a készülék nevét, ami másodlagos tényező akkor, ha tudjuk, hogy mit nyújt 60 ezer forintért. A kínai gyártók nem csak a tömeggyártás és termelékenység, hanem a marketing területén is öles léptekkel haladnak előre, ezért lehet az, hogy az mobilt 5,5 mm vékony készülékházzal hirdetik. Ha ez valóban így lenne, akkor ez lenne a világ második legvékonyabb készüléke, de az a helyzet, hogy az 5,5 mm kizárólag a kereten mérve igaz, a hátlapon már nem.
5,5 mm és amennyivel több
Ettől függetlenül a DG2014 Turbo egyáltalán nem vastag, vagy vaskos, inkább átlagosnak mondható, viszont az összeszerelési minőség, az anyagok, az illesztések már messze átlagon felüli szintet hoznak. Az elegáns, fém keret mellett a több színben (fekete, fehér, sárga, világoskék) is elérhető hátlapot méltatnám még, mivel annak mintázata, a kellemes tapintású, ujjlenyomatot nem gyűjtő felülete, illetve a kamera alatti kis fémlapon található rejtélyes felirat mind igényességről tanúskodik.
A fém keret sokat dob az összképen
A hátlapból kiálló kamera modul olyan mint az Édes élet a TV2-őn: vagy utálja, vagy imádja az ember, de elfogadja, hogy van, és hozzászokik. A hátlap alján fellelhető még két apró kiemelkedés, ami miatt a hívást akkor is meghalljuk, ha a telefon a hátán fekszik – ekkor a készülék ezen és a kamerán nyugszik. A felépítés kapcsán a balra helyezett bekapcsoló gombot (kínzás, de megszokható) és a felülre pozicionált USB töltőt (ok, legyen) említhetném meg, ezen kívül nincs egyéb érdekesség, menjünk is tovább a kijelző felé.
A HD felbontás nagy ajándék ebben az árkategóriában, tetejében a Doogee panelje a felsőbb régiókban is megállná helyét. Az 5 colos, 1280 × 720 képpont felbontású IPS megjelenítő nagyon szép színekkel operál, a betekintési szög is rendben van, napfényben sem válik leolvashatatlanná, azaz hozza az IPS jellemző tulajdonságait. Az előlap egyik nagy problémája nem is a kijelzőhöz, hanem az alul található kezelőgombokhoz kapcsolódik. A Menü-Home-Vissza hármas érintős ugyan, de nem kapott háttérvilágítást, ami azért nagy mértékben növelni tudta volna a komfortérzetet.
Hívogató, körömmel lepattintható hátlap
Ha az egyéb, hardveres képességeket soroljuk, akkor az 1,3 GHz-es, négymagos MTK processzor, az 1 GB RAM, illetve a Mali 400-as grafikus gyorsító nem ígér sokat ugyan, ennek ellenére kirívó problémákkal nem találkoztam. Alapjáratban a Doogee bírja a tempót, de bárhogy is próbáltam megbocsátó lenne, az egy idő után szemet szúrt, hogy a röcögés, akadozás észrevehetően, bár csekély mértékben jelentkezett. Ez a vas azért messze nem a csúcs, ezt el kell fogadni, de az adottságokhoz képest kifejezetten jól sikerült a szoftverrel való összehangolás.
Finom hangolások
Ami valószínűleg nem lehetett egy hatalmas mágia, mivel a Turbo szinte teljes egészében az alap Android Jelly Bean rendszert kapta meg (4.2.9), mindössze az alaposan átdizájnolt ikonok mutatják, hogy a gyártó igyekezett egyedivé tenni a kinézetet. Ezzel mondjuk legfeljebb azt érték el, hogy az egyszeri Android használó hosszasan keresgéli a funkciókat és az azokhoz tartozó ikonokat. Az alkalmazások között a szokásos, Androidhoz köthető felhozatal található meg, a YouTube és a Maps között megbújó és előre telepített Opera Mini, illetve a bizonyos alkalmazások, menüpontok gyors elérését segítő, lebegő menüs Assisitive touch.
A hátlapon egy 13 megapixeles kamera teljesít átlagosan egy LED villanóval kiegészülve, az elülső fronton pedig egy 2 megapixeles teszi ugyanezt. Ha valaki a fotózásért, a jó minőségű felvételekért él, akkor annyira nem nyúl mellé ezzel a mobillal, mert meglepően jó minőségű fotókat lehet vele gyártani, ami mellé egész sok kiegészítő lehetőség társul: GPS pozíció tárolása, HDR felvételek készítése, expozíció, fehéregyensúly, különböző színhatások beállítása, arcfelismerés és az ISO beállítása automatikustól a 400-as értékig.
Ide kívánkozik az a részlet, ami a mobil egyedi voltát is adja, ez pedig a gesztus vezérlés lehetősége. A kijelző felett található távolság érzékelőt hadra lehet fogni akkor is, ha úgy lapozgatnánk a fotók, vagy a meghallgatni kívánt zenék között, hogy nem akarunk hozzáérni a kijelzőhöz. A leginkább a Samsung Galaxy S sorozatnál ismerté vált kezelési forma itt is megtalálható, ami a fentieken kívül a Launcheren belüli lapozásra, vagy fotó elkészítésére is bevethető. Ez utóbbi talán a leghasznosabb, mivel nincs dedikált kameragomb, így ezzel a módszerrel anélkül lehet exponálni, hogy hozzáérnénk a kijelzőhöz.
Alul a normál, felül a microSIM
Nehéz kirívó hibát találni a DG2014 Turbóban, ami hiányossága van, az azonban olyan részlet, ami múlhat egyéni ízlésen is. Az érintő gombok háttérvilágításának hiányán kívül nekem nagyon hiányzott egy státusz LED az előlapról, ami elfért volna, talán az áron sem dobott volna sokat, viszont így messziről láttam volna, hogy történt valami a készülékkel. A dual SIM rendszer tökéletesen működött, a váltással, a kártyák kezelésével egyszer sem volt probléma, egyedül az a micro és normál méretű SIM-ek egymás feletti elhelyezésével gyűlt meg a bajom.
Mégis van minőségi élet Kínában
Összességében egy abszolút használható, jól kezelhető, kirívó hibáktól mentes dologról van szó, amibe még az is belefért, hogy némi extrát kapjon, amivel ki tud emelkedni azt egyébként durván zsúfolt mezőnyből. Én mégsem feltétlenül ezért, hanem a biztos háttér, szerviz miatt tartanám az ajánlott kategóriában ezt a készüléket, ami mellé odavéshetjük azt a körülményt, hogy az összes szín készletről megvásárolható, azaz nem kell 30 napot várni a sárgára, mert azt alapvetően kevesebben választják.
Doogee DG2014 Turbo: bírtuk...
A Doogee, illetve a PingDigital nevek megjegyzése azért fontos és érdemes, mert végre valaki megmutatja, hogy a kínai nem egyenlő a használhatatlan gagyival és ara is jó példát ad, hogy ha valaki akarja, akkor tud normális terméktámogatást adni úgy, hogy közben nem száll el az árakkal.
A NIS2-megfelelőség néhány technológiai aspektusa
A legtöbb vállalatnál a megfeleléshez fejleszteni kell a védelmi rendszerek kulcselemeit is.
CIO KUTATÁS
TECHNOLÓGIÁK ÉS/VAGY KOMPETENCIÁK?
Az Ön véleményére is számítunk a Corvinus Egyetem Adatelemzés és Informatika Intézetével közös kutatásunkban »
Kérjük, segítse munkánkat egy 10-15 perces kérdőív megválaszolásával!
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak