Az utóbbi időben egyre könnyebb belefutni az okos elektronikai eszközök, szoftverek és járművek, vagy mondjuk a digitális asszisztensek tényleges szerepét vizsgáló kutatásokba. Ezek valamilyen megközelítésből mindig arra kíváncsiak, hogy az emberek saját készségeit kiterjesztő technológiák és kényelmi szolgáltatások tényleg elegendő hasznot hajtanak-e, netán okoznak-e olyan károkat, amelyek zárójelbe tehetik a látszólagos előnyöket.

Mi is beszámoltunk például arról az amerikai kutatásról, amely szerint négyből három sofőr biztonságosnak tartja az úgynevezett hands-free technológiákat, kihangosított és hangvezérelt autós telefonrendszerek. Az autógyártók körében is egyre népszerűbb megoldások viszont sokszor keltenek a fizikaihoz hasonló veszélyességű kognitív disztrakciót, vagyis a kezeket felszabadítják ugyan, de elterelik a figyelmet a vezetésről.

Sokba kerül, hogy ne gondoljunk rá

A Texasi Egyetem McCombs School of Business nevű intézménye egy Brain Drain (kb Agyleszívás) című tanulmányt publikált, megkérdőjelezve az okostelefon elnevezés helytállóságát, amennyiben a felmérés alapján az eszközök tulajdonosai egyre butábbak lesznek. Legalábbis saját magukhoz képest, amennyiben valamilyen szinten mindig az eszközre gondolnak, interakcióban vannak vele, és ez nyilvánvalóan, mérhető teljesítményromlást okozva vonja el a figyelmüket más feladatokról.

Az austini kutatók összesen 800 felhasználót vizsgáltak olyan számítógép alapú tesztekkel, amelyek elvileg az alanyok nagyfokú koncentrációját feltételezték. A tesztek hivatalosan az agy adattároló és -feldolgotó képességét voltak hivatottak mérni egy adott pillanatban, de a tesztalanyokat véletlenszerűen megkérték, hogy némítsák le a telefonjukat, aztán tegyék képernyővel lefelé az asztalra, a zsebükbe vagy akár hagyják azt egy másik helyiségben.

A felmérés megállapítása szerint mindazok, akik egy másik teremben hagyták az okostelefonjukat, lényegesen jobban teljesítettek mindazoknál, akik előtt az asztalon hevert a telefon, és valamelyest jobban azoknál, akik a zsebükben voltak kénytelenek tartani. A kutatás vezetője szerint ennek az az oka, hogy a limitált kognitív erőforrások egy részét egyszerűen elégeti, ha valami miatt  nem szabad az orrunk előtt lévő telefonra gondolnunk.

A kutatás felhívja rá a figyelmet, hogy már mindenkinek nyilvánvalóak az összekapcsolt világ örömforrásai, a felszabaduló információ vagy éppen a visszacsatolások, de azzal csak mostanában kezdünk el foglalkozni, hogy mindennek meg kell fizetni az árát. Ez a gyakorlatban akár olyasmiben is megnyilvánul, mint a vásárlói viselkedés megváltozása, ha az agy erőforrásait elvonják az információfeldolgozó képesség és a szokatlan helyzeteken átsegítő fluid intelligencia elől.

Ösztönös vásárlók, eltompult tanulók

A dokumentum mindezzel kapcsolatban elég súlyos megállapításokat tesz, más kérdés, hogy ezek valószínűleg senkit sem érnek meglepetésként. Ilyen következtetés, hogy az okostelefonjuk közelében lévő fogyasztók gyengébben dolgozzák fel a szembejövő hirdetéseket, és sokkal nagyobb arányban támaszkodnak az olyan heurisztikára, mint például arra, hogy mennyire látják szerethetőnek a hirdetőt.

Érdekes, hogy mindez kevésbé igaz az okostelefon képernyőjén keresztül érkező hirdetésekre, hiszen a kognitív képességek romlása éppen akkor tapasztalható a leginkább, amikor nálunk van ugyan a telefonunk, de éppen nem használjuk azt. A jelenség ugyanakkor hajlamossá tesz a feltűnő dolgok kiválasztására, növeli az egyszerűség iránti preferenciát, illetve fogékonyabbá teszi az embert a kedvezőtlen kompromisszumokra és a "horgony hatásra", vagyis bedőlünk, amikor jó ütemben elhelyezett kedvezményekkel akarják elhitetni velünk, hogy összességében is jó üzletet csinálunk.

A kutatásban felvetett számtalan kérdés között ugyanilyen érdekes az oktatás problémaköre. Az oktatásban egyre többfelé vezetik be az internetre kapcsolódó, interaktív segédeszközöket, ugyanakkor a tanulási képesség vagy a teszteken nyújtott teljesítmény jelentősen romlik, ha – a fentiekhez hasonló módon – a diákoknál ott van az okostelefonjuk, amit éppen nincs módjuk használni.

Ez az austini kutatók szerint nagyban befolyásolhatja hosszú távú boldogulásukat, akik további vizsgálatokat szorgalmaznak azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással lehet a tanulókra, ha a számukra személyes jelentőséggel bíró technikai eszközök ott vannak velük az osztályteremben.