Az Oxford Internet Institute (OII) a Facebookon, a Twitteren és másik öt közösségimédia-platformon vizsgált beszélgetéseket összesen kilenc országban, így az Egyesült Államokban, Oroszországban, Ukrajnában, Németországban, Lengyelországban, Kanadában, Kínában, Tajvanon, Brazíliában. Az intézet tizenkét kutatója és 65 felkért külső szakértője eddig több tízmillió posztot elemzett a választásokat, politikai kríziseket vagy nemzetbiztonsági kérdéseket érintő témákban.

A kutatásban kvantitatív, kvalitatív és számítástechnikai jellegű bizonyítékokat kerestek a közvélemény szándékos manipulációjára, amit a közösségi médiából kiindulva esetenként a fősodratú média, akár az országos televíziócsatornák is képesek átvenni. Az OII néhány nappal ezelőtt ennek a vizsgálatnak a 2015 és 2017 közötti eredményeiről számolt be a Computational Propaganda néven futó projekt blogján.

Tulajdonképpen mindenki manipulál

A számítási vagy számítástechnikai propagandának fordítható jelenség lényege, hogy algoritmikus alapon, az automatizálást az emberi felügyelettel együtt alkalmazva terjeszt szándékosan félrevezető információt a közösségi hálózatokon. Az OII kutatói szerint ez a jelenség nem hogy létezik, de több globális trend is kirajzolódik vele kapcsolatban.

A közösségi média nem csak a politikai vita egyik legfontosabb színtere, de sok esetben meg is határozza a friss információ elosztását és a fiatalok politikai identitásának kialakulását. Vannak országok, ahol ebből a szempontből a Facebook és más hálózatok monopolhelyzetben vannak, de politikai elit, a közösségi vezetők vagy az újságírók ott is támaszkodnak rá, ahol egyébként gyengének mondható a lakosság online jelenléte.

Az OII szerint az autoriter rendszerek kifejezetten a társadalmi kontroll eszközét látják a közösségimédia-platformokban. A demokráciákban viszont ugyanúgy bejön a képbe a már említett számítástechnikai propaganda, ami jelenthet széleskörű manipulációt vagy célzott, kísérleti jellegű manipulációs kísérleteket egy-egy kisebb szegmensben. A civil közösségek mindenhol igyekeznek védekezni az ilyen dezinformációs kampányok ellen, ami azonban csak ritkán sikerül nekik.

A németek kitartanak, Ukrajnában káosz van

Minderre az OII most közzétett anyaga konkrét jelenségeket is felhoz példaként. Az intézet megállapítja, hogy az orosz nyelvű Twitter-üzenetek között jól azonosíthatók az automatizált felhasználói fiókok, de az amerikai, német vagy lengyel közösségben is visszafejthetőnek, személyekhez vagy üzleti vállakozásokhoz köthetőnek tart jó pár robotot (chat botot) és hamisított hírt. Németország egyébként a számítási propaganda elleni fellépés élharcosának tekinthető, ahol a szabályozók a civil kezdeményezésekkel együtt szállnak szembe a propagandával, és ahol a hamis információ nem is volt különösebb hatással a legutóbbi választásokra.

A kutatók azt állítják, hogy a pártaktivistákkal, kampányszakemberekkel és választási megfigyelőkkel készített interjúk során hét országban találtak rá bizonyítékot, hogy a politikai diskurzusban szerepet kap a számítási propaganda, azon belül is a robotok. Szerintük az oroszoknál a Twitter-aktivitás 45 százalékát már a nagy mértékben automatizált felhasználói fiókok adják, de Lengyelországban is egy maréknyi jobboldali-nacionalista account termeli a hozzászólások jelentős részét.

Brazíliában állítólag a 2014-es elnökválasztást, az elnök későbbi közjogi felelősségre vonását, illetve a riói helyhatósági választásokat is ezzel a módszerrel befolyásolták, Ukrajnában pedig ennél is komolyabb a helyzet: arrafelé állítólag már a 2000-es évek eleje óta alkalmaznak ilyen technikákat, és számtalan dezinformációs kampány fut a Facebookon, a Twitteren vagy az orosz VKontkte hálózatán is. Utóbbit a szintén orosz Yandex keresővel, a Mail.ru levelezővel és más csatornákkal együtt májusban elérhetetlenné is tették az ukrán hatóságok, nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva.

A demokratikus kormányzatok sem tiszták

Az autoriter rendszerek amúgy sem csak saját polgáraikat célozzák a számítástechnikai propagandával. Az orosz-ukrán és a nyilvánvaló orosz-lengyel reláció mellett az OII arról számol be, hogy kínai forrásokhoz köthető kampányok zajlanak tajvani politikai szereplőkkel kapcsolatban. Bár az összeállításban Magyarországról nincs szó, olyasmibe itthon sem nehéz belefutni, amikor kampányszerűen tálalják a meg nem erősített, hiteltelen forrásokból átvett információt.

Az OII egyik súlyos állítása, hogy a demokráciákban sem csak a politikai aspiránsok és lobbisták, a céges tanácsadók vagy a megfeleően képzett magánszemélyek élnek a számítástechnikai propaganda eszközével, de a kormányzatok egyenesen állami erőforrásokat használnak a kamu fiókokból álló hálózatok létrehozatalára, fejlesztésére és működtetésére. Ennek legegyszerűbb és igen nyilvánvaló esete a széles konszenzus látszatának kialakítása vagy a kritikus hangok túlkiabálása, a hashtagek felhigítása és elárasztása.

A leghatékonyabb technika egyébként az információ algoritmikus terjesztése és a humán felügyelet ötvözete, vagyis a robotok és a trollok együttműködése. Az OII szerint az ilyesmi is tetten érhető, egy tajvani kutatásuk állítólag igazolja, hogy a szigetországot célzó kontinentális kínai propaganda részben automatizált, részben pedig emberek által koordinált módon zajlik a közösségi médiában.

A neten biorobotok is előfordulnak

A dokumentum felhívja rá a figyelmet, hogy jelenleg a számítástechnikai eszközökkel ötvözött propaganda a demokráciák elleni leghatékonyabb fegyver, így ideje lenne, ha a közösségimédia-platformok is összeszednék magukat. A probléma ugyanis már súlyosabb annál, hogy nagyvonalúan átlépjünk a szolgáltatók felelősségén, amiért nem ők maguk állítják elő a kártékony tartalmakat. A disztribúciós felületet ugyanis ők biztosítják hozzá, így az OII szerint bele kellene fogniuk saját működésük újratervezésébe, ha a demokrácia túl akarja élni a közösségi média korát.

Az igazsághoz tartozik, hogy az OII-val korábban már előfordult, hogy árnyékra vetődött, és robotként azonosított olyan fiókokat, amelyekről később kiderült, hogy tényleg egy humán felhasználó működteti őket. (Más kérdés, hogy az ilyen tévedés mennyire hízelgő az érintett felhasználókra nézve.) A kritikák alapja, hogy az amerikai elnökválasztás során a botok azonosítására használt metódusok időnként hamis riasztásokat produkáltak: kiderült például, hogy nem feltétlenül robot, aki a legutóbbi négy napos periódusban legalább napi ötven hashtaget szór ki ugyanazzal az elnökjelölttel kapcsolatban.

A tanulmány érdekességképpen felveti, hogy az algoritmusok és az automatizált közösségimédia-jelenlét akár pozitív célok érdekében is használható lenne, sőt azt állítja, hogy talált is egy-két gyakorlati modellt ezekre az alkalmazásokra. Egy kanadai esettanulmány konkrétan a komplex algoritmusok konstruktív, közszolgálati jellegű felhasználásáról szól, azonban az ilyen kísérletek hatása egyelőre nem igazán mérhető vissza – szemben a kártékony dezinformációs kampányokkal.

Ki kell szúrni az információs buborékot

A kutatást vezető Philip Howard professzor úgy látja, hogy a kormányzati oldalról való túlszabályozás semmiképpen sem tenne jót a közösségi médiának, mivel könnyen odáig vezetne, hogy teljes egészében ellehetetleníti a politikai diskurzust. Ettől függetlenül szükségesnek tartaná, hogy a szolgáltatók sokkal véletlenszerűbben irányítsák hírfolyamokat, vagyis elkerüljék, hogy a felhasználó beleragadjon egy olyan információs buborékba, ami elvileg kényelmesen és biztonságosan szűri ki az irreleváns vagy zavaró információt, a gyakorlatban azonban eltömíti a hírek szabad áramlását és önkényesen befolyásolja a gondolkodást.

Howard szerint ki kellene dolgozni olyan értékelőrendszereket is, amelyek súlyoznák a hírforrások megbízhatóságát, és olyan független auditokat szorgalmaz, amelyek időről időre megvizsgálják a médiaplatformok algoritmusait, pontosabban azokat a folyamatokat, amelyek nyomán automatikus döntés születik az egyes tartalmak promóciójáról.

A szolgáltatók ugyanakkor óvatosak, és megpróbálják titokban tartani, amit szerintük titokban kell tartani – igaz, az utóbbi időben sorban születnek a részben PR-szagú intézkedések a dezinformációs kampányok és más szempontból kártékony tartalmak kiszűrésére. Az OII kutatásával kapcsolatban a Facebook egyáltalán nem nyilatkozott, a Twitter pedig egyből hangsúlyozta, hogy a platformján harmadik fél által végzett, robotokkal kapcsolatos vizsgálatok gyakran pontatlan eredményt adnak és módszertanilag is hibásak.