Tavaly októberben az Egyesült Államokban a digitális média már több embert foglalkoztatott, mint a hagyományos nyomtatott lapok. Az amerikai munkaügyi minisztérium statisztikái (US Bureau of Labor Statistics – BLS) szerint tavaly szeptemberben még 188 100 ember dolgozott a hagyományos nyomtatott lapokban, míg a csak online megjelenő kiadványok 187 100-at foglalkoztattak. Egy hónappal később azonban fordult a helyzet: a nyomtatott kiadványoknál 187 000-en, a digitálisaknál azonban 188 700-an dolgoztak. (Akit érdekelnek a számok, egy kattintásnyira a teljes adatsort megtalálja.) Az átalakulásban eddig a legkisebb veszteségeket a televíziók szenvedték, de a rádiózásból például sokan kiestek.

Huszonöt év gyümölcse érett be.

A BLS-nek 1990-től vannak foglalkoztatási adatai az online kiadványokról. Habár akkor még az online világ a mai állapotokhoz mérten igencsak kezdetleges állapotban volt, az online tartalomszolgáltatás már akkor is közel 30 ezer embert foglalkoztatott az USA-ban. Akkor azonban még nem tűnt úgy, hogy bármiféle veszélyt jelentene a hagyományos nyomtatott lapokra.

Bár a változás nem volt látványos, a BLS számaiból egyértelműen kiderül, hogy 1990. volt a nyomtatott sajtó utolsó nagy éve: 1990 júniusáig ugyanis folyamatosan emelkedett a foglalkoztatottak száma. A csúcson, azaz júniusban közel félmillió ember dolgozott a nyomtatott tartalom előállításán (457 800 ember).

Bár júliustól mind a mai napig gyakorlatilag folyamatosan csökkent az iparág által foglalkoztatottak száma, az egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy helyét a digitális tartalomszolgáltatás veszi át. Ez utóbbi növekedése csak négy évvel később, 1994 márciusában indul el, addig lényegében stagnált. Akkor 28 800 foglalkoztatottat számolt a BLS. A növekedés tempóját jól jelzi, hogy a szám megduplázásához több mint négy évre volt szükség: 1998 novemberében mértek a statisztikák 57 600 főt. Addig havi pár száz fővel gyarapodott az iparág. Onnantól azonban felgyorsult a fejlődés: havonta már egy-két ezerrel nőtt azok száma, akik a digitális tartalomgyártásban dolgoztak.

Ez az a korszak, amikor kiderül: az internet a tartalomgyártás demokratizálódását is magával hozza, bár egyes adatok szerint még az ezredforduló előtti utolsó évben is mindössze pár tíz blogot tartottak nyilván világszerte.

A dotcom válság évekre visszavetette

Ahhoz, hogy a digitálistartalom-ipar ismét közel duplázni tudja a létszámát, mindössze másfél évre volt szükség. 2000 áprilisában jött az újabb csúcs: 112 400 fő. Majd pedig stagnálás és egy jókora visszaesés. 2000 novemberétől többéves és egyre gyorsuló lejtementbe kapcsolt az ágazat, 2004 szeptemberében érte el a mélypontját, 65 400 főt, ami azt jelentette, hogy az 1999 március-áprilisában mért szintre jutott vissza. A legérdekesebb, hogy az ágazatban a válság nagyon elhúzódott: a foglalkoztatottak száma egészen 2007 áprilisáig nem tudta átlépni tartósan a 70 ezres határt.
 

A visszaesés a dotcom lufi kipukkanásával függött össze, amit ez a szektor egyértelműen megérzett annak ellenére, hogy már az is látszott, hogy a hagyományos nyomtatott médiumok fölött is gyülekeznek a felhők. Ekkora a nyomtatott sajtó által foglalkoztatottak létszáma több mint ötödével csökkent, ráadásul úgy, hogy a zsugorodás folyamatos volt. A BLS 2007 áprilisában, tehát abban a hónapban, amikor a digitális kiadványok növekedni kezdtek, már csak 349 200 foglalkoztatottat mért. Ez azonban még mindig ötször több alkalmazott, mint ahányat a digitális kiadványok foglalkoztattak.

Kevesebb embert tart el az iparág

A BLS számaiból szépen kirajzolódik az is, hogy a tartalom-előállítási iparnak ez a szegmense – a nyomtatott és a digitális együttesen – folyamatosan zsugorodik. Ez egyaránt sújtja az új utakat kereső hagyományos kiadványokat – még az olyan nagy múltú lapokat is, mint pl. a The New York Times – és a legkorszerűbb digitális kiadványokat.

A The New York Times például nagyon erős online jelenléte ellenére folyamatos leépítésekre kényszerül, pedig már egymillió digitális előfizetője van, és 2020-ra szeretné elérni a 800 millió dolláros bevételt a digitális szegmensből. Ennek ellenére a lap állítólag újabb jelentős elépítéseket tervez: értesülések szerint a jövő év elején 200 embertől válna meg három hullámban. A leépítés elsősorban a hírszerkesztőséget érintené.

A The Washington Postot pedig mindössze 250 millió dollárért szerezte meg az Amazon-vezér Jeff Bezos, ami mentőövet jelentett az USA egyik leghíresebb lapjának.

Még mindig keresik a jó üzleti modellt

Még mindig kérdéses, hogy az online kiadványok üzleti modellje fenntartható-e. Az egyik legjelentősebb amerikai bloghálózatot, a Nick Denton alapította Gawker Mediát például gyakorlatilag már az a tönk szélére küldte, hogy pert vesztett egy videó miatt Hulk Hogan expankrátor ellen. Habár még nem került pont az ügy végére, Denton – elveit feladva – külső befektető bevonásával próbálja megoldani a helyzetet.

De más népszerű oldalaknál is vannak gondok. A Financial Times tavasszal arról írt, hogy a BuzzFeed, amely az Alexa.com rangsorában globálisan a 141., az USA-ban a 49., tavaly nem hozta a tervezett eredményeket, és az idei terveit is visszavette. A Mashable pedig elbocsátásokra is kényszerült tavasszal. Áprilisban elküldtek harminc embert, köztük vezetőket is, majd egy hónappal később – önként, de az elbocsátásoktól nem függetlenül – két vezető szerkesztő is a CNN-hez igazolt az oldaltól.

A digitális kiadványok, melyek a tartalmat lényegében ingyen biztosítják, és más módon, hirdetésekből és szolgáltatásokból próbálnak bevételhez jutni, tehát nem dúskálnak. Annak a hirdetési bevételnek ugyanis csak egy része áramlott az online kiadványokba, amit a nyomtatott lapok elveszítettek. Ráadásul ezért a piacért a digitális médiaiparnak olyan szereplőkkel kell felvennie a versneyt, mint a Google és a Facebook (erről bővebben itt írtunk), melyeknek egy fillért sem kell költeniük tartalomelőállításra. Persze költenek helyette másra, amivel a hirdetéseket sokkal pontosabban juttathatják el a célközönséghez, mint amilyenre az online kiadványok kiadványok valaha is képesek lesznek.