Az utóbbi években felgyorsult az üzleti élet, a szereplőknek nagyon gyorsan kell reagálniuk a technológiai változásokra, az ügymenet rugalmasabbá tételére, a számlázás gyorsítására és így tovább. A szabályozás változásainak a követése is nagy projektfeladatok elé állítja a cégeket. Ezekhez viszont a korábbiaknál nagyobb számban kellenek a szakemberek. Ám ma már projektmenedzserből is kevés van. Mit tud tenni a szakma jövőjéért az idén 20. születésnapját ünneplő Magyar Projektmenedzsment Szövetség? Többek között erről is kérdeztük a szervezet elnökét, Cserna Józsefet.

Bitport: Hogy lesz valakiből projektmenedzser, hol szerezheti meg a hozzá szükséges tudást?

Cs. J.: A projektmenedzsment a józan paraszti ész tudománya, a tapasztalatok viszik előre azt, aki ezen a pályán boldogulni szeretne. Az átlagosnál jóval összetettebb a tudás megszerzésének a módja is. Nincs klasszikus projektmenedzser-képző egyetem, de még önálló szak se túl sok. Van viszont az üzleti egyetemek mindegyikében legalább néhány óra egy szemeszter erejéig, ami a projektmenedzsmentről szól. Ettől persze még nem lesz valaki profi projektmenedzser. A szakma iránt érdeklődök a tudást a felnőttképzés szerezhetik meg, de sok vállalat szervez belső képzést, és persze önképzés is elég fontos ebben a szakmában.

A projektmenedzsereknek többféle nemzetközi minősítési rendszere is van egyébként. Az IPMA (International Project Management Association) például négyszintű rendszerrel dolgozik A-tól egészen a D-ig. Utóbbi a belépő szint, aminek megszerzéséhez elegendő néhány szakkönyvet elolvasni, tapasztalatot nem is várnak el a minősítésre jelentkezőtől. A többi szintnél viszont már igen, és minél magasabb fokozatú minősítést szeretne valaki, annál nagyobb tapasztalat és tudás kell hozzá. Hasonlóan működik ez a PMI-nál (Project Management Institute) is.

Bitport: Mi a jellemző Magyarországon, a projektmenedzserek inkább belső alkalmazottak, vagy vannak kimondottan projektmenedzselésre szakosodott cégek?

Cs. J.: Is-is. Az adott cégkultúrába ágyazódik be a projektmenedzsment, ami az utóbbi években nagyon felértékelődött, körülbelül úgy, mint ahogy az informatika szerves része lett a cégek komplex üzleti környezetének.

A projektek az üzleti stratégiai célok megvalósításának az eszközei. Annak a projektnek, ami egy vállalaton belül nem köthető semmilyen stratégiai célhoz, nem sok haszna van. Az, hogy mennyire sikeres egy vállalat, azon múlik, hogy milyen a projektmegvalósítási képessége. A jó projektmenedzsmenttel kontrollálni lehet folyamatokat, hiszen egy projekt során egy jövőbeli esemény, termék működési modell kimenetelét kell megjósolni.

A cégek rákényszerültek, hogy létrehozzák azokat a támogató szervezeti egységeiket, amelyek felelősek azért, hogy egy-egy ilyen projektkultúra gazdái legyenek. Több ezer fős vállalatnál nem vezethet mindenki a maga szája íze szerint projektet, van mozgástér, de vállalatonként a belső kultúrához igazodva más és más az elvárás.

Bitport: A gazdaság digitalizációja, automatizációja a projektmenedzsmentre is hat?

Cs. J.: A projektmenedzsmentnek a 85-90 százaléka kommunikáció. Ennek egy jelentős része adatosítható, de ott a másik része is, hogy inspirálni, motiválni kell az embereket, ami viszont adattal nem nagyon mérhető. Terveket kell egyeztetni a projekttulajdonosokkal, ami szintén nem helyettesíthető automatizációval, robotokkal. A projektmenedzsment általában is az a szakma, amit kevésbé lehet automatizálni, részben éppen az egyedisége miatt. Egyedi dolgokat automatizálni ugyanis nagyon költséges.

Tehát egy projektmenedzsernek nem kell félnie, hogy a digitalizáció elveszi a munkáját. Vannak olyan elemzések, melyek szerint például Kínában 2020-ra legalább 25 millió új, a projektmenedzsmenthez köthető munkahely teremtődik, de Indiában is egy magyarországnyi új szakemberre lesz szükség. Számtalan új projekt indul ugyanis, ráadásul jelentős részben épp a digitalizáció miatt. Persze az ezeknek a lebonyolítását támogató elektronikus eszközök és a szoftverek használata – felhőben vagy felhő nélkül – egyre fontosabb, a nagy projekteknél egyenesen nélkülözhetetlen.

Bitport: Változtak az elmúlt években a projektmenedzsmentben alkalmazott módszerek?

Cs.J.: Az IT-projektekben egyre inkább előjön az agilis módszer, főleg a fejlesztéseknél igényelt rugalmasság miatt. A megbízó minél előbb szeretne eredményeket látni, visszacsatolást kapni arról, hogy jó irányban halad-e, amit a hosszú átfutási idejű, hagyományos "vízesés" módszer nem tud teljesíteni. Utóbbinál ugyanis hosszú idő telik el, mire azonosítjuk a feladatot, tervezünk és implementálunk. És közben hagyjuk, hogy a versenytársak ellépjenek tőlünk.

Cserna József

Az ELTE-n szerzett programozó matematikus diplomát, majd a Paksi Atomerőműnél helyezkedett el, ahol kisebb megszakítással közel tíz évet dolgozott középvezetői beosztásokban. 1996 és 1998 között a Budapesti Értéktőzsde ügyvezető igazgatója, majd a Synergon projektmenedzsmentért és logisztikáért felelős alelnöke. 2001-től saját céget alapít, melynek jelenleg is ügyvezetője.

A szakmai szervezetekben a kezdetektől aktív. 2003-tól közel kilenc éven át a PMI Budapest alelnöke. A PMSZ elnöki teendőit 2005 óta látja el.

Persze az agilis módszernek is van hátránya, ami ráadásul részben épp az egyik legfontosabb előnyéből, a rugalmasságból fakad. Ezek a projektek ugyanis nem jól szerződhetőek, nem alkalmasak közbeszerzésre, mivel az elején csak abban lehet megállapodni, hogy készül majd valami mondjuk 100 millió forintért, de minden más menetközben alakul ki.

Bitport: Ki a jó projektmenedzser, aki univerzális, vagy aki kimondottan szakmaközeli?

Cs. J.: Örök dilemma, de a legtöbben azt valljuk, hogy a projektek menedzseléséhez érteni fontosabb dolog, mint az adott szakmában mély tudással rendelkezni. Nem szerencsés, ha egy projektmenedzser csak egy bizonyos területet látott; egy jó projektmenedzsernek szinte bármilyen projektet tudnia kell menedzselni.

Hogy az informatikával vonjak párhuzamot: nem biztos, hogy a legjobb programozóból vagy fejlesztőből lesz a legjobb menedzser, de persze nem is kizárt. A projektmenedzsmenthez kell érzék, tudás és tapasztalat is. Aki ezen a pályán igazán jó akar lenni, nemcsak a szakmán belül kell értenie a dolgokhoz. Fontos, hogy legyen affinitása az üzlethez, a marketinghez, a joghoz stb. Így tud választani maga mellé olyan, az adott szakmához értő munkatársakat, akik segítenek neki, és aztán csapatként kell működniük.

Bitport: Korábban hangsúlyozta a közvetlen kommunikáció és a csapatmunka fontosságát. Akkor egy projekt távmenedzselése nem is járható út?

Cs. J.: Nem feltétlenül kell ott lenni a helyszínen. Magyarországon van is rá számos példa a távmenedzsmentre. Például sok projekt így működik a szolgáltatóközpontoknál. Ahhoz azonban, hogy ez hatékonyan működjön, további ismeretek kellenek, és kezelni kell a kulturális különbségeket. Hogy egy nagyon egyszerű példát mondjak, tisztában kell azzal, hogy mit jelent, ha egy indiai kolléga mondja azt, hogy holnaputánra lesz meg a feladatával, és mit jelent, ha ugyanezt egy német mondja.

Bitport: Zárásként visszatérnék a szakemberhiányra. Ha jól tudom, a Szövetség hamarosan indít egy gyakornoki programot, amivel az utánpótlás-nevelést szeretné segíteni. Mit várnak a programtól?

Cs. J.: Természetesen azt, hogy több felkészült projektmenedzser lesz. A programban az érdeklődő fiatalok szakmai segítséget kapjanak egyebek mellett diplomamunkájuk elkészítéséhez vagy a szakmai gyakorlatuk teljesítéséhez. Olyan szervezeteknél dolgozhatnak majd, ahol fókuszban van a projektmenedzsment. A PMSZ tagvállalatainak pedig ebből az a hasznon, hogy olyan fiatal célközönséget érnek el, akik kifejezetten a projektmenedzsment iránt érdeklődnek. A PMSZ adatbázisából választhatják majd ki leendő gyakornokaikat, ezáltal egyszerűsödik és gyorsabb lesz a toborzási folyamat.

A megfelelő utánpótlás felkutatását segíti az is, hogy szervezünk felkészültségi versenyt egyrészt az egyetemisták, másrészt az egy-két év gyakorlattal rendelkezőknek. Érdeklődőben szerencsére nincs hiány, ami egyben azt is jelenti, hogy ez a szakma is kezdi megtalálni önmagát és az önállóságát.