A bankszférában érdekelt IT-szállítók valószínűleg szomorúan látták annak a szavazásnak az eredményét a Portfolio.hu Pénzügyi IT című konferenciáján, amely szerint a hallgatóság több mint harmada akár 15 éves core banking rendszereket is jónak tart.

Pedig amúgy számtalan kutatás bizonyította: a fejlett vállalati IT és egy vállalat versenyképessége szoros korrelációt mutat. Németh Zoltán, a T-Systems vezérigazgató-helyettese egy a Corvinus Egyetem által végzett versenyképességi kutatásra hivatkozva beszélt erről nyitó előadásában.

Konzervatív szervezetek és az innováció

Németh nem tudott sok újat mondani: a 2008-as válság óta tartja magát az a kettősség, hogy miközben a bankokban folyamatos a beruházásigény, ez a folyamatos költségcsökkentési kényszerrel párosul. A bankoknak azonban még egy feszültséget fel kell oldaniuk: jellegükből adódóan konzervatívak, miközben folyamatosan kapják kihívásokat az új divatok és innovatív trendek felől.

Az első probléma megoldásában segíthet a konszolidáció és a standardizálás. Ám miközben az ideális az lenne, ha a konszolidáció az üzleti folyamatok felől indulna, ami ehhez igazítva az alkalmazások, majd pedig az infrastruktúra konszolidációja követhet, a dolog a gyors változás kényszere miatt épp fordítva történik. Ennek egyik fontos eleme az adatközpontok konszolidációja, amely egyre inkább nemzetközi térben megy végbe: vállalatcsoportok globális, de legalábbis regionális szinten hoznak létre adatközpontokat.

A vezérigazgató-helyettes is beszélt az ügyfélközpontúságról. Mint mondta, az új bankolási csatornák, például a mobil banking a korábbinál rövidebb válaszidőket követel meg a banki rendszerektől. Ennek eléréséhez azonban korszerűsíteni kell a core rendszereket.

A bankok egy digitális ökoszisztéma részei

Az ügyfélközpontúság gondolatkörét folytatta Szalay Szabolcs, a BCG Budapest munkatársai is, aki szerint ma a bankolást az ügyféligények, az átalakuló viselkedési formák, a diszruptív technológiák (mint pl. a Facebook) és a költségnyomás alakítják. Mindezek hatására a banki szektorban is csökken a fizikai lokáció jelentősége. Ma már olyan digitális ökoszisztémák alakultak ki – ilyenek tekinti Szalay a Microsoft, az Apple vagy a Facebook vagy a Google körül kialakult rendszereket –, melyekből a bankok sem maradhatnak ki, sőt azok részévé váltak.

Ugyanakkor Szalay igyekezett eloszlatni néhány közkeletű tévhitet a bankokkal kapcsolatban. A bankfiók nem halott forma, csak épp a szerepe alakul át, a tranzakciós helyből értékesítő hellyé válik. Az egyes csatornák (bankfiók, online banking, mobil megoldások stb.) nem elszigetleten léteznek, hanem van közöttük átjárás. Ebből következik a következik az is, hogy a digitális bank nem támadja a tradicionális banki formákat. És talán a legfontosabb: nem kell minden banki terméket digitalizálni, mert vagy nem lehet, vagy esetenként nagyon drága, azaz nem térül meg.

Szalay szerint ebből következően a bankok informatikai vezetőinek az lesz a legnagyobb kihívás, hogy ún. kétsebességes IT-t építsenek fel, amely összehangolja az iparág változási (fejlődési) sebességét a digitális változás sebességével.

Mindent az ügyfélért

Vinnai Balázs, a Misys igazgatója, szintén az ügyféligények felőli megközelítést tartotta követendőnek. A korábbi inside out koncepcióval szemben – azaz hogy a bankot elvinni az ügyfélhez – ma már sokkal inkább az outside in a követendő, azaz a felhasználói elvárásokat kell leképezni az üzleti folyamatokra.

Vinnai szerint az az alapvető probléma, hogy másként gondolkodik a bank, és másként az ügyfele. A bank értékesítendő termékeket (hitel, bankkártya stb.) akar értékesíteni, miközben az ügyfelei az élethelyzetükhöz keresnek megoldásokat: például lakást akarnak venni, egyszerűbben akarnak fizetni és így tovább.

És ha ehhez módosítani kell a core rendszereket, akkor azt is be kell vállalni, mert különben oda az ügyfélközpontúság, és ezzel együtt a versenyelőny is.

Húszéves rendszerekkel – korszerűen

A panelbeszélgetés is az ügyfélközpontúság problémakörét járta körül. A részvevők – Braun Péter, az OTP igazgatóságának tagja, a VISZ elnöke, Foltányi Tamás, az FHB Bank vezérigazgató-helyettese, Kalmár Ákos, a T-Systems pénzintézeti üzletágának igazgatója, valamint Kő Róbert, a Dorsum vezérigazgatója – abban egyetértettek, hogy a banki modernizációhoz pénz kell. Ez pedig egyre kevesebb. Foltányi szerint például a válság óta folyamatosan csökkent az IT-ra fordítható büdzsé, ami mára elérte azt a szintet, hogy nem lehet tovább csökkenteni, mert az már negatívan hatna a működés biztonságára és színvonalára.

Kő Róbert ugyanakkor azt tapasztalta, hogy más forrásokból is finanszírozhatók az IT-beruházások, például a marketingosztálynak is van olyan pénze, ami elsősorban IT-ra érdemes költeni. Braun Péter ehhez hozzátette: a költségcsökkentési kényszerre sokan úgy reagáltak, hogy kiszerveztek bizonyos tevékenységeket. Csakhogy az outsourcinggal kikerül a know-how a szervezetből, másrészt a szolgáltató kezdi uralni az ügyfelet, ami hosszú távon visszaüt, és a vezérlés is kicsúszhat a szervezet kezéből. Ez azonban kiszolgáltatottá teszi a szervezetet.

A fejlesztésekkel kapcsolatban a banki szakemberek egyetértettek abban, hogy a core rendszerek lecserélése nagyon drága, sőt Barun szerint fölösleges is. 20-30 éves rendszerek is kiválóan ellátják a feladatukat, hiszen a bankok lényegi tevékenysége nem változik, csak a csomagolás, ami a elsősorban a front-endekben testesül meg. Ennek a fejlesztése viszont sokkal olcsóbb, és gyorsabb is. És igazából ott érhető tetten az ügyfélközpontúság.