Digitálisan szétkapcsolt szülők és gyerekek – az angolban digital disconnect névre keresztelt jelenség létezésére az a nemrég megjelent, a National Cyber Security Alliance által készített és a Microsoft által (is) támogatott felmérés mutatott rá, melynek során azt vizsgálták, mit tudnak a szülők gyerekeik online tevékenységéről. Ehhez 804, 13-17 éves kor közötti (tehát a legkeményebb lázadó időszakát élő) tinédzsert kérdeztek meg.

Többségük, egészen pontosan 60 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy őseik szinte semmilyen ismerettel nem rendelkeznek online életükről. 13 százalékuk adott csupán olyan választ, hogy szüleik teljes mértékben ismerik internetes tevékenységüket.

Az NCSA megkérdezte a másik felet is: a felmérésben részt vett 810 szülő alig 27 százaléka árulta el, hogy tinédzser korban levő lányaik, fiaik valószínűleg rejtegetnek valamit online életük kapcsán. Ez azt jelenti, hogy a felmenők majdnem háromnegyede teljes mértékben elhiszi gyerekeinek, hogy mindenről beszámol neki az interneten eltöltött idő alatt történtekről.

A két tábor számait összehasonlítva azonban sokkal inkább az a helyzet, hogy a tinik csupán kevés vagy minimális információt adnak át szüleiknek, így kvázi kizárják őket digitális életükből. Meglepő, hogy mennyire nincsenek ennek tudatában a felnőttek, hiszen 53 százalékuk úgy nyilatkozott, teljesen biztos abban, hogy tinédzserkorban levő lányai, fiai nem titkolnak semmit. 20 százalékuk merte csak bevállalni azt a választ, hogy valószínűleg történnek olyan dolgok is gyerekével az interneten, amikről nincsen tudomása.

Generációs Mariana-árok

Az időtlen idők óta létező generációs szakadék óriási méretűre hízni látszik, vonható le a konzekvencia a kutatásból. Napjaink tinédzserjeinek szülei olyan korban voltak fiatalok, amikor az online és az offline világ még élesen különvált. Jelenleg azonban már nem ez a helyzet, a 21. századi tiniknek az internet annyira természetes, mint a csapból folyó víz vagy a napsütés a felhőtlen égen.

A tinédzserek döntő többsége lázad szülei ellen, rájön, hogy amiket addig megingathatatlan normáknak vélt, azok nagyon is tágítható határok. Ezen pedig a dackorszak után ismét aktívan kezdenek dolgozni, csak 2-3 éves korukhoz képest sokkal több eszközük áll ehhez rendelkezésre. Jól mutatja ezt, hogy saját bevallásuk szerint, ha valamilyen fontos ügyben telefonálnak, akkor már nem a szülők állnak az értesítési rangsor elején: a megkérdezett tizenévesek 43 százaléka elsősorban inkább barátait hívja.

„A gyerekek felnőnek, hadd legyen meg a saját magánéletük” – hangzik sok szülő álláspontja. Noha ez a hozzáállás alapvetően helyes, azt, hogy mennyire nem jó ötlet a gyeplőt a vágtató tinik közé dobni, kiválóan példázza a felmérés egy másik kérdése. Azt is vizsgálta ugyanis az NCSA, hogy a családok hány százalékában létezik beszámolási kötelezettség akkor, ha valami nagyon kellemetlen vagy ijesztő élmény éri a fiatalokat. A szülők 67 százaléka ismerte el ennek a szabálynak a meglétét, ugyanakkor a tinédzsereknek csupán 32 százaléka számolt be hasonlóról. Vagyis a szülő csak azt hiszi, hogy átadta az alapokat és felügyeli gyermekét a digitális világban, a valóságban a tinik sokkal lazábban értelmezik a szabályokat.

Ősi kód, modern környezetben

A szülőkről való leválás folyamata tehát nyomon követhető a közösségi terekben, e-mailes és üzenetküldő alkalmazások használatán keresztül is. Ám míg maga a folyamat az egyéni fejlődés részeként örvendetes módon lezajlik, addig annak módja aggodalommal töltheti el a bizonyos tekintetben még mindig gyereknek számító tizenévesek felmenőit. A szobafogság már régen nem használ, a mobil eszközök elvétele és/vagy az internetezés letiltása pedig inkább csak eltaszítja a családtól a szárnyaikat próbálgató fiatalokat.

Nincs mese, ez már a szülői munka értékelési szakasza: ha a felnőttek korábban jól végezték munkájukat, akkor a bizalom továbbra is megmarad, még ha ez nem is jelent olyan szoros kontrollt, mint pár évvel korábban.